
IDŐUTAZÁS
Mongólia
a legtöbb emberben az egzotikumot, a vadságot idézi fel, és aki így számol
az nem csalatkozik. Ulánbátorból kilépve az ember azon gondolkodik, hogy
véletlenül nem időutazó-e
Régi gyerekkori
álmom vált valóra, amikor közel 24 órás repülő és terepjáróút után megérkeztem
vadászatunk kiindulási helyére, a mongóliai fővárostól kb. 1500 km-re,
az Altaj-hegység egyik völgyébe egy jurta táborba. Az ázsiai ország azon
kevesek egyike, ahol a XXI. században a még szinte érintetlen természeti
értékeket kereső európai megtalálhatja az igazi klasszikus vadászatot.
Szállásunk
hagyományos jurtákban volt, ahol 7-8 fős helyi csapat végezte, a nomád
viszonyokhoz képest jó színvonalú kiszolgálásunkat. Az étkezés nagyobb
részben, az európai menüsorra épült, de érdemes kipróbálni (az erős gyomrúaknak)
néhány helyi specialitást. Garantálom maradandó élmény.
A mongolok
vendégszeretete közismert, de ezt megtapasztalni maga a csoda. Ezekhez
az egyszerűen élő, európai mércével mérve majdhogynem "nincstelen"
vándorló emberekhez betérve, az utazó oltalmat, ételt, barátságot és emberséget
kap. Nem beszélve arról, hogy mindenhol tudják, hol van kis hazánk és
minket, magyarokat, szinte testvéri szeretettel vesznek körül. A táj nagy
része kopár, de gyönyörű, a távolságok és az ország nagysága lenyűgöző.
A
hegyek magassága (a vadászat 2500-3500 m magasságban történik) nem olyan
ijesztő, hiszen az ország eleve magas fekvésű. Az éghajlat szélsőséges
kontinentális, hideg, hosszú száraz téllel és rövid meleg szintén száraz
nyárral. Ott-jártunkkor (szeptember vége) a rövid átmeneti ősz fogadott
minket, napközben a napsütés miatt kora nyári meleggel, este viszont 0
fok alá hűlt a levegő. Az út és a vadászat is elejétől kezdve nagyon jól
szervezett, meglepően pontos forgatókönyv mentén zajlik, folyamatosan
alkalmazkodva a vadász egyéni (fizikális és tapasztalati) képességeihez.
Nincs benne erőltetés, a hegymászásnál is, (mert ezt nem lehet megúszni)
nagyon toleránsak voltak velünk, időt hagyva a pihenésre és a fotózásra.
Visszagondolva, egy ausztriai zergevadászat keményebb fizikai erőpróbának
bizonyult az én esetemben.
Az
országban sok fajra lehet vadászni (pld. 3 féle argali él itt, 2 féle
kőszáli kecske, maralszarvas, szibériai őzbak, fekete- és fehérfarkú gazella,
farkas stb.), de a fajok különböző országrészeken való előfordulása, az
ország nagysága és a közlekedési nehézségek miatt egy rövid (1 hetes,
ebből 3 nap a vadászat) programba nem fér bele a területváltás. Tapasztalatom
szerint, aki több fajra szeretne vadászni, vagy egy fajból rekordtrófeát
szeretne elejteni, (hiszen a fizetendő árat a trófea nagysága nem befolyásolja)
az szánjon rá több napot és minimum 10-14 napos programot válasszon, ahol
már 5-8 nap közötti vadásznappal lehet számolni.
A vadászat
során először spektívvel (amit mindenkinek csak ajánlani tudok, hogy vigyen
magával), kémleltük kellő távolságból a hegyeket és megtalálva a kecskéket
másztuk meg az előttük lévő hegyet, hogy felérve pont rájuk lássunk. A
hegygerincre érve pedig könnyebb hegyi séta vette kezdetét. Majd a legizgalmasabb
része a vadászatnak, takarást keresve és a szelet figyelve próbáltunk
a kőszáli kecske csapat közelébe kerülni. Megdöbbentő volt a hegyi emberek
látása és tapasztalata, aminek segítségével túlszárnyalták a legjobb távcsöveinket
is.
Az
egyik fő kérdés általában, hogy milyen messzire kell a hegyi vadászatok
alkalmával lőni. Véleményem szerint ez elsősorban szerencse kérdése. Mi
a kecskéket 80 és 320 méter közötti távolságokból ejtettük el. A nappali
életmód, a tiszta levegő és az élettér miatt is, elsősorban látásukra
és szaglásukra alapozva veszik észre az argalik és a kőszáli kecskék a
veszélyt. E miatt látásuk nagyon fejlett és a kevés takarásnak köszönhetően
nehezen közelíthetők meg. A hegyekben gyorsan változnak az időjárási viszonyok,
ezért azt szokták javasolni, hogy ha elértük a 300 méteres közelséget
és nincs rá mód vagy csak nagy kockázat árán, lehet közelebb kerülni egy
értékes trófeájú vadhoz, akkor be kell vállalni a lövést. Arra kell tehát
felkészülni, hogy puskánkkal 300 méterig biztonsággal el tudjunk lőni.
Ezt a kaliber és a lőszer ballisztikai tulajdonságai alapján otthon ki
lehet tapasztalni, és gyakorolni kell. Argali vadászat esetén további
előnyre tehetünk szert, ha a biztonságosan bevállalható lőtávolságot tovább
növeljük. Ami viszont fontos: kivétel nélkül a földre fekve, jól kitámasztva,
nyugodt körülmények között kellett a lövést elengedni. Erre nagyon figyeltek
a kísérőink is, időt hagyva a célzásra. Természetesen sok egyéb nélkülözhetetlen
vagy javasolt felszerelés (pld. kétvállas puska hordszíj, távolságmérő,
magasságmérő, szélmérő stb.) segítheti a sikeres vadászatunkat.
Az elejtett vad mellett a hegyi legelőkön megpihenve az ember átértékeli,
hogy mi az igazán fontos az életben: rácsodálkozik, hogy ez idáig mennyi
szépség mellett rohant el. Megtanulja jobban tisztelni a környezetet,
értékelni a tiszta levegő és az üde patakvíz fontosságát, észreveszi a
természet megannyi apró részletében megbújt szépséget és a hegyi emberek
barátságával, és őszinteségével találkozva átgondolja emberi kapcsolatait.
Ha tehetik, ne hagyják ki és szánjanak egy kis időt egy időutazásra, hogy
megismerjék a gyökereinket
|