Mongólia a legtöbb emberben az egzotikumot, a vadságot idézi fel, és aki így számol az nem csalatkozik. Ulánbátorból kilépve az ember azon gondolkodik, hogy véletlenül nem időutazó-e…

Régi gyerekkori álmom vált valóra, amikor közel 24 órás repülő és terepjáróút után megérkeztem vadászatunk kiindulási helyére, a mongóliai fővárostól kb. 1500 km-re, az Altaj-hegység egyik völgyébe egy jurta táborba. Az ázsiai ország azon kevesek egyike, ahol a XXI. században a még szinte érintetlen természeti értékeket kereső európai megtalálhatja az igazi klasszikus vadászatot.

Szállásunk hagyományos jurtákban volt, ahol 7-8 fős helyi csapat végezte, a nomád viszonyokhoz képest jó színvonalú kiszolgálásunkat. Az étkezés nagyobb részben, az európai menüsorra épült, de érdemes kipróbálni (az erős gyomrúaknak) néhány helyi specialitást. Garantálom “maradandó élmény”.

A mongolok vendégszeretete közismert, de ezt megtapasztalni maga a csoda. Ezekhez az egyszerűen élő, európai mércével mérve majdhogynem "nincstelen" vándorló emberekhez betérve, az utazó oltalmat, ételt, barátságot és emberséget kap. Nem beszélve arról, hogy mindenhol tudják, hol van kis hazánk és minket, magyarokat, szinte testvéri szeretettel vesznek körül. A táj nagy része kopár, de gyönyörű, a távolságok és az ország nagysága lenyűgöző.

A hegyek magassága (a vadászat 2500-3500 m magasságban történik) nem olyan ijesztő, hiszen az ország eleve magas fekvésű. Az éghajlat szélsőséges kontinentális, hideg, hosszú száraz téllel és rövid meleg szintén száraz nyárral. Ott-jártunkkor (szeptember vége) a rövid átmeneti ősz fogadott minket, napközben a napsütés miatt kora nyári meleggel, este viszont 0 fok alá hűlt a levegő. Az út és a vadászat is elejétől kezdve nagyon jól szervezett, meglepően pontos forgatókönyv mentén zajlik, folyamatosan alkalmazkodva a vadász egyéni (fizikális és tapasztalati) képességeihez. Nincs benne erőltetés, a hegymászásnál is, (mert ezt nem lehet megúszni) nagyon toleránsak voltak velünk, időt hagyva a pihenésre és a fotózásra. Visszagondolva, egy ausztriai zergevadászat keményebb fizikai erőpróbának bizonyult az én esetemben.

Az országban sok fajra lehet vadászni (pld. 3 féle argali él itt, 2 féle kőszáli kecske, maralszarvas, szibériai őzbak, fekete- és fehérfarkú gazella, farkas stb.), de a fajok különböző országrészeken való előfordulása, az ország nagysága és a közlekedési nehézségek miatt egy rövid (1 hetes, ebből 3 nap a vadászat) programba nem fér bele a területváltás. Tapasztalatom szerint, aki több fajra szeretne vadászni, vagy egy fajból “rekordtrófeát szeretne elejteni, (hiszen a fizetendő árat a trófea nagysága nem befolyásolja) az szánjon rá több napot és minimum 10-14 napos programot válasszon, ahol már 5-8 nap közötti vadásznappal lehet számolni.

A vadászat során először spektívvel (amit mindenkinek csak ajánlani tudok, hogy vigyen magával), kémleltük kellő távolságból a hegyeket és megtalálva a kecskéket másztuk meg az előttük lévő hegyet, hogy felérve pont rájuk lássunk. A hegygerincre érve pedig könnyebb hegyi séta vette kezdetét. Majd a legizgalmasabb része a vadászatnak, takarást keresve és a szelet figyelve próbáltunk a kőszáli kecske csapat közelébe kerülni. Megdöbbentő volt a hegyi emberek látása és tapasztalata, aminek segítségével túlszárnyalták a legjobb távcsöveinket is.

Az egyik fő kérdés általában, hogy milyen messzire kell a hegyi vadászatok alkalmával lőni. Véleményem szerint ez elsősorban szerencse kérdése. Mi a kecskéket 80 és 320 méter közötti távolságokból ejtettük el. A nappali életmód, a tiszta levegő és az élettér miatt is, elsősorban látásukra és szaglásukra alapozva veszik észre az argalik és a kőszáli kecskék a veszélyt. E miatt látásuk nagyon fejlett és a kevés takarásnak köszönhetően nehezen közelíthetők meg. A hegyekben gyorsan változnak az időjárási viszonyok, ezért azt szokták javasolni, hogy ha elértük a 300 méteres közelséget és nincs rá mód vagy csak nagy kockázat árán, lehet közelebb kerülni egy értékes trófeájú vadhoz, akkor be kell vállalni a lövést. Arra kell tehát felkészülni, hogy puskánkkal 300 méterig biztonsággal el tudjunk lőni. Ezt a kaliber és a lőszer ballisztikai tulajdonságai alapján otthon ki lehet tapasztalni, és gyakorolni kell. Argali vadászat esetén további előnyre tehetünk szert, ha a biztonságosan bevállalható lőtávolságot tovább növeljük. Ami viszont fontos: kivétel nélkül a földre fekve, jól kitámasztva, nyugodt körülmények között kellett a lövést elengedni. Erre nagyon figyeltek a kísérőink is, időt hagyva a célzásra. Természetesen sok egyéb nélkülözhetetlen vagy javasolt felszerelés (pld. kétvállas puska hordszíj, távolságmérő, magasságmérő, szélmérő stb.) segítheti a sikeres vadászatunkat.
Az elejtett vad mellett a hegyi legelőkön megpihenve az ember átértékeli, hogy mi az igazán fontos az életben: rácsodálkozik, hogy ez idáig mennyi szépség mellett rohant el. Megtanulja jobban tisztelni a környezetet, értékelni a tiszta levegő és az üde patakvíz fontosságát, észreveszi a természet megannyi apró részletében megbújt szépséget és a hegyi emberek barátságával, és őszinteségével találkozva átgondolja emberi kapcsolatait.
Ha tehetik, ne hagyják ki és szánjanak egy kis időt egy időutazásra, hogy megismerjék a gyökereinket…