Varacskosdisznó (Phacochoerus aethiopicus) (Herero neve: Ominda Nama/Damara neve: Gairib)

Az európai vadászok által egyik legismertebb és legkeresettebb afrikai vadfaj a Warthog, vagy másnéven a Varacskosdisznó. Az európai vaddisznónak nem rokona, ellenére hogy küllemileg kissé hasonlít hozzá, életmódjában attól jelentősen különbözik.
A varacskosdisznó Afrikában igen széles körben elterjedt — kivéve a Szaharát éd az attól északra eső területeket, a Közép- és Nyugat- Afrikai esőerdőket, valamint a Kalaháritól délebbre eső területeket — semmi mással össze nem téveszthető vadfaj, szerint olyan csúnya szegény, hogy az már szinte “szép”. Mindenesetre elég különös a megjelenése.

Vállmagassága 60-70 cm körüli, testtömege a kanoknál 70-100 kg, a kocáknál 50-80 kg. Testszőrzete vörösesszürkétől a palaszürkéig többféle színárnyalatú lehet, erős szálú, ritkás, az idősebb példányok gyakran szinte kopaszok. A hátán hosszú szőrőkből álló, laza sörényt hord, amely gyakran a tarkótól a csípő vonaláig ér és izgalmi állapotban felmereszthető. Középhosszú, vékony farka csupasz, a végén hosszú, fekete szőrszálakból álló bojttal. A farok igen mozgékony, a kommunikáció (testbeszéd) egyik eszköze is, amit izgalmi állapotban, vagy meneküléskor az állat “antennaszerűen”, függőlegesen tart. Ez a magas fűben a társaknak egyfajta „iránytűként” szolgál.
Az állat legsajátságosabb része a testhez mérten hatalmas, robusztus ék alakú hosszú fej, amely igen erősen tagolt. Szinte a fej síkjából “dudorként” kiemelkedve, közvetlenül az apró fülek közelében oldalt helyezkednek el az apró, ülő szemek. A megnyúlt arckoponya a szemfogak környékén kiszélesedik, itt a felső és alsó állkapcsokban két oldalon hatalmasra nőtt, erős agyarak találhatók, amelyek közül a felső állkapocsban lévő a vastagabb és hosszabb. A varacskos disznó orra a mi európai vaddisznónkéhoz hasonló, erős ,izmos karimával ellátott, rugalmas és univerzális túrószerszám. A fej két oldalán messziről látható, oldalra álló szemölcs-szerű kinövések vannak, amelyekről az állat a nevét kapta. A felső szemölcs — a kannál és a kocánál is — közvetlenül a szem alatt helyezkednek el, és általában nagyobbak. A kan ezeken kívül az arckoponya első harmadában, közvetlenül a szemfogak után elhelyezve még egyet visel. Így kétoldalt összesen a kan négy, a koca kettő szemölccsel “ékeskedik”. A szemölcsök nagysága és száma — több más jellel együtt — utal az állat nemére és meglehetős biztonsággal a korára is. Az alsó állkapcsok két oldalán egészen a torokrészig futó, erősebb szőrőkből álló kefeszerű szakáll van, amely gyakran világosabb színű, akár fehér is lehet.

A varacskos disznó — ellentétben a mi vaddisznónkkal — fűevő, azaz táplálékát legeléssel szerzi meg, miközben tipikus legelő pozícióba, mellső lábaival térdelő állásba ereszkedik. Legelés közben így is halad, ezért térdein a szőrzet helyét gyakran kemény, elszarusodott bőrredők borítják. Előszeretettel legeli a rövid füvet, lerágja azonban a virágzó fűfélék bugáját, elfogyasztja a gyümölcsöket és kikaparja, agyarával kiássa a gyökereket, gumókat is.

A varacskos disznó igen erősen vízfüggő, naponta innia, és ritkás szőrzete miatt az élősködök, valamint a tűző nap elleni védekezésül dagonyáznia is kell. Az itató- és dagonyázóhelyekre igen rendszeresen jár, ahol az egyes kondáknak megvan a rangsorrendjük. A dagonyázás-tisztálkodás igen alapos, közben gyakran igen komikus vakaródzási mutatványokkal is előad. A dagonya környéki talaj színezetét a rendszeres dagonyázás során rászáradt sárral egyfajta “sminkként” viseli. Hosszan tartó szárazság idején kondíciója erősen leromlik, a legyengült egyedek gyakran el is pusztulnak. A víz után gyakran messzire elvándorol és csak az esős évszekban tér vissza. Elsősorban vízigénye miatt a varacskos disznó természetes elterjedése Namíbiában keletről az ország hosszában húzódó, észak-déli hegyvonulatig terjed, a kietlen, vízben és táplálékban szegényebb sziklás hegyvidéki területeken és a sivatagban nem él meg. Kedveli a lankás, időszaki folyóvölgyekkel és a lefolyástalan területeken “vízlyukakkal” tűzdelt területeket, függetlenül attól, hogy ezek füves akáciaszavannák, vagy ritkás bozótszavannák.

A varacskos disznó kisebb családi, rokoni kötelékekben él, az idősebb kanok egyedül, vagy fiatalabb “adjutáns” társaságában járnak. A kansüldők, fiatal kanok külön kislétszámú kondákat alkotnak. Nappali életmódot folytat, éjszakára földalatti lyukakba vonul vissza, melyeket saját maga ás, vagy elfoglalja és kibővíti a földimalac, vagy a tarajos sül által készített földalatti odúkat. Ezekben a varacskosdisznó mindig orral kifelé helyezkedik el, hogy szállása bejáratát a hívatlan éjszakai látogatóktól, ellenségektől hatalmas agyaraival meg tudja védeni. Mivel a szűk odúban az állat megfordulni nem tud, ehhez a védekező helyzethet farral, “tolatva” bújik be a nyíláson. Az odúkat gyakran más — főleg éjszaka aktív — állatfajokkal, pl. tarajos süllel, sőt hiénával (!) is megosztja, akik ott nappal, a varacskosdisznó távollétében alszanak. A varacskosdisznó namibiai elterjedési területén általánosan előforduló, gyakori vadfaj, amely a területen való közlekedés során főleg a vízlyukak környékén, időszaki folyómedrek füves árterein, de a közlekedési utak mentén is gyakran látható. A Farmland mezőgazdasági területein esetenként jelentős károkat okoz a növények lelegelésével, a vetések kitúrásával — akárcsak európai rokona Magyarországon. Párzási, “búgási” ideje áprilistól júliusig tart, a koca 5,5 havi vemhesség után 2-5 malacot ellik. Malacait a koca igen bátran, hevesen védelmezi. Nem ritka, hogy akár a leopárdot is megfutamítja…

Főbb ellenségei az oroszlán, leopárd, hiéna, gepárd és a krokodil. Élettartama akár 15-18 év is lehet.

A varacskosdisznó hátát gyakran teljes hosszában sörény borítja.
A képen jól látható a fiatal kan 2 pár szemölcse.

 

A varacskosdisznó vadászati-, vadgazdálkodási jelentősége elsősorban trófeájának, vadászatának keresettségében rejlik, száraz, szálkás, világos színű húsát nem tartják sokra. Vadhúsfeldolgozásban a részesedése jelentéktelen, a bennszülöttek is csak “jobb híján” fogyasztják. A tekintélyes méreteket elérő agyarak trófeaként való keresettsége miatt — aminek oka minden bizonnyal az európai vaddisznóval való önkéntelen összehasonlításban és a “vaddisznóval” való asszociálásban keresendő az európai vadászok körében — mégis a 10 legkeresettebb afrikai vadfaj közé sorolható. “Elsőbálos” afrikásoknak hiba lenne kihagyni.
Vadászata elsősorban a vizlyuk, ivó- vagy dagonyázóhely közelében jó széllel épített leshelyről — egyre több helyen magaslesről — történik, ritkábban alkalomszerűen, útközben megpillantva kocsiról, vagy cserkelve. Ezek eredményessége ritkább, mert a vad lőhető voltának elbírálása nem mindig egyszerű, viszonylag hamar elugrik, és a magas fűben, bokrok közt feltartott farokkal rohanó disznóra lövést tenni kockázatos, legtöbbször eredménytelen vállalkozás. Gyakorlatlan, kezdő vadász számára nem egyszerű a lövés előtti izgalomban a kan és a koca megkülönböztetése, ezért megpróbálok ehhez segítséget nyújtani :

IVARI MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEGYEK A FEJEN

— a koca oldalanként 1-1 szemölcsöt, a kan oldalanként 2-2 szemölcsöt visel

— a kan szemölcsei nagyobban, hosszabbak és feltűnőbbek mint a kocáé

— a koca agyara vékonyabb, kisebb ívben görbülő, az orrhát fölött akár össze is érhet

— a kan agyara vaskosabb, nagy ívben görbülő, szélesen álló

Varacskosdisznó vadászatok alkalmával — még a kényelmes, nyugodt, víz melletti lesvadászatok alkalmával is — gyakran tapasztaltam hogy a vadászokat, elsősorban a kezdő magyar, osztrák és német vadászokat az első disznó megpillantására “elragadja a hév”, mert ITT A DISZNÓ!!!! Sokan még az elsőként megjelent süldőkből is lőni akartak, holott a kapitális trófeájú “nagypapára” vártunk… A víznél nem kell kapkodni, majdnem bizonyos, hogy alkalmas időben és helyen történő 2-3 órai csöndes leskelődés során akár 10-15 vagy még több varacskosdisznó szemrevételezésére is lesz alkalmunk, és ha lövésre alkalmas a kiszemelt példány, azt vadászias módon el is ejthetjük. Ne tévesszen meg bennünket és az európai vaddisznóhoz szokott szemünket a fiatal kanok, és főleg az öreg kocák hatalmasnak látszó agyara… Előbb-utóbb jön a kan is…

A varacskos koca agyara is hatalmasnak tűnhet…… Tipikus, kis ívben befelé hajló kocaagyar.

A kan “lapátszerűen” széles orrháta és szélesen álló erős agyarai azonban “másképp” festenek…

A varacskos disznónál a felső agyarak erősebbek az alsóknál — hosszabbak,vastagabbak — a végük az állandó használattól, ásástól tompa. Gyakran a hosszuk sem egyenlő, a gyakrabban használt oldalon erősebb a kopás. A varacskosdisznónál — hasonlóan az elefánthoz — az agyarhasználat, kopás alapján mondjuk a kant “jobb-vagy balkezesnek”… Az alsó agyarak rövidebbek és vékonyabbak, azonban igen hegyesek és hosszú fenési szakaszon borotvaélesek. Nem lebecsülendő fegyverek, amiket a beszorított, védekező vagy éppen támadó állat igen “szakszerűen” használ is. Esetleges utánkeresésnél nem árt ezt figyelembe venni, mert a sebesült varacskosdisznó bátor és veszélyes ellenfél…

A varacskos disznó Namibiában védett, széles elterjedése, gyakori előfordulása, stabil állománya alapján és a mezőgazdaságban okozott kártétele miatt az általános szabályok szerint vadászható.