Nyársas antilop, Oryx (Oryx gazella ) ( Herero neve: Ofino; Nama/Damara neve: // Gaeb )

A nagytestű antilopok családjába tartozó oryxokat a Kalahári-térségben a délnyugat-afrikai változat, az “Angola-oryx” képviseli. Vállmagassága 120-130 cm, testömege 200-250 kg.
Az állat egész felépítése, megjelenése sajátos jegyeket hordoz. Testszőrzete rövid, világos palaszürke, amit a piszkosfehér hasi résztől széles, a mellső láb könyökhajlatától a lágyékig futó, fekete sáv választ el. Gerincvonalán a faroktőig fekete csík húzódik, amely a farrészen fekete farfolttá szélesedik ki.

A hosszú szőrökből álló fekete, “lószerű” farok az alsó lábszár közepéig ér. Lábainak felső része fényes fekete, a térdek és az alsó lábszárak fehérek, elülső részükön vékony fekete csíkkal. A bikák és a tehenek is igen hosszú, “V”-alakú egyenes, vagy enyhe ívben hátrahajló szarvakat viselnek, amelyek alsó része körkörösen gyűrűzött.
A tehenek szarva a bikákénál vékonyabb, azonban rendszerint annál hosszabb. A jellegzetes tőrszerű szarvak igen hatékony fegyverek, melyekkel a leopárdot, sőt az oroszlánt is képes halálosan megsebesíteni. Az oryx igen agresszív antilopfaj, társaival is sokat verekszik, tisztában van szúrásának hatásával. Jellegzetes az állat fejének fekete-fehér mintázata, ami a szarvtöveknél lévő kisebb fekete homlokfoltból, az orrháton lévő nagyobb fekete orrfoltból, és az ezzel összeköttetésben lévő kétoldali vékony fekete pofacsíkból áll. A köztük lévő rész, valamint a száj-orr környéke és a torok hófehér, nagyobb távolságból legtöbbször ezek a fehér részek hívják fel az oryxokra a figyelmet. A bikák és a tehenek megkülönböztetéséhez komoly gyakorlat szükséges, mivel sem a testméretekben, sem pedig a szőrzet színében és mintázatában vagy a szarvak méretében és formájában lényeges és messziről feltűnő döntő különbség nincsen. (A tehén trófea is ugyanolyan értékes).
Az oryx alapvetően fűevő, emellet gyökereket, gyümölcsöket is fogyaszt, de szükség esetén nem veti meg a lombot, a hajtásokat sem. A száraz tüskebozót-szavannák lakója, de időszakosan a teljesen kopár Namib-sivatagban is előfordul. Víztől független, azonban ha módja van rá, naponta iszik. Általában 10-50 fős csapatokban él, az idősebb bikák gyakran egyedül járnak. Az esős évszak kezdetével nagy vándorutakat tesz a friss fű után, ilyenkor akár több százas csapatok is kialakulhatnak. Megdöbbentő az a hihetetlen alkalmazkodó képesség, ahogy az oryx szervezete és életmódja a szélsőségesen száraz viszonyokhoz idomult: vérerekkel dúsan behálózott orr-nyálkahártyájának segítségével a levegő gyér páratartalmát is képes hasznosítani.
Az oryx erős felépítésű, zömök testalkatú antilopfaj, amelynek rendkívül erős,széles mar- és nyaki része megalapozza a hatalmas szarvakkal folytatott küzdelem hatékonyságát, akár védekezésről, akár támadásról van szó. A széles, erős nyak, a hosszú farok és a jellegzetes, gyors vágta az állatnak “lószerű” megjelenést kölcsönöz, ahol a tőrszerű szarv a mesék egyszarvújára emlékeztet…

Az oryx bika egész megjelenése erőt, harciasságot sugároz…

Az ivar szerinti megkülönböztető jegyek még kellő gyakorlattal sem mindig meggyőzőek…
A legbiztosabb, ha a “hasa alá” látunk, de ez a magas fűben nem mindig lehetséges.

A gyakran súlyos verekedésekkel kísért december-januári üzekedési időszakot követően az oryx tehén 9 havi vemhesség után hozza világra egyetlen borját. A borjak szőrzete születésüktől mintegy 3 hónapos korukig a talajjal azonos színű, vörösbarna “rejtőszín”. Veszély esetén az első hónapokban ezen színüket felhasználva, a talajra lapulva rejtőznek el a veszély elől, később azonban már a jellegzetes hintázó “oryx-vágtával” követik anyjukat. Az oryx főbb ellenségei az oroszlán és északon a Kunene folyó krokodiljai. Az egészséges, felnőtt egyedek a többi ragadozótól általában eredményesen meg tudják védeni magukat.
A magányos, sérült, beteg egyedeket és elkóborolt borjakat azonban a leopárd, a foltos hiéna, a vadkutya és a gepárd is elfogja. Az oryx a számára megfelelő természetes körülmények között 20-22 évig él, a szarvak méter feletti hosszúságot is elérhetnek. Az oryx vadgazdálkodási, vadászati jelentősége Namibiában, de az egész Kalahári-térségben is igen nagy, sőt meghatározó. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a Namibiai Köztársaság címerének pajzsát két ágaskodó oryxbika tartja…
Előfodulása a Kalahári-térségben általános, az egyik leggyakoribb vadfaj, jó minőségű, zsírszegény húsa a vadhús-feldolgozás termelésének mennyiségi bázisát adva, komoly szerepet játszik a népélelmezésben is. A feldolgozott oryxhús a legkülönbözőbb formákban, de főleg a kedvelt oryx-steak és biltong formájában jelen van az élelmiszerboltokban és a luxus-éttermekben is.
Az oryx a trófeavadászok körében is megbecsült, keresett nagyvadfaj, hiszen hatalmas, tekintélyes szarvai azon túl, hogy igen dekoratívak, a világ legkívánatosabb trófeái közé számítanak. Az oryx a Kalahári-térség egyik legjellegzetesebb vadja, aminek trófeája, izgalmas vadászata nélkül nem lehet teljes a vadász-safari terítéke, élménye. Az oryx egész Namibiában vadászható.
Az oryx nagyon “kemény” szívós vad, esetenként hihetetlen lövéseket is igen messzire elvisz, fáradságos utánkeresést, fejtörést okozva. A sebzett oryx utánkeresése a sűrű tüskebozótban eléggé igénybeveszi az idegeket, ugyanis habozás nélkül támad…

Első afrikai vadam ez a derék, 102 cm-es szarvú oryx tehén volt, 1990. október 18-án…