Afrikai elefánt (Loxodonta africana)
Az ormány az elefánt létfontosságú, hihetetlenül érzékeny univerzális szerve, a szagláson kívül munkaeszköz,1 szippantásra 9-10 liter kapacitású szivattyú, igen hatékony fogó-és tapintó szerv, amellyel akár egy tű nagyságú tárgyat is képes óvatosan megfogni és felvenni. A vérerekkel sűrűn behálózott, lepedőnyi hatalmas fülek a véráram hűtésére szolgálnak a hőségben. Az elefánt élőhelyei Namibiában a fás szavannák, lehetőleg vízközelben. Ennek ellenére Kaokoland és Damaraland száraz élőhelyein is rendszeresen előfordul, itt a víz után kutatva hatalmas nem ritkán 2-300 km-es vándorutakat is tesz. Táplálékbázisa igen széles, a fűféléktől a vízinövények bizonyos fajtáin keresztül gyümölcsökkel, gyökerekkel és gumókkal, fás szárú növények hajtásaival és lombozatával, sőt ínséges időkben a fiatalabb hajtások kérgével és a fás növények kéreg alatti kambiumrétegével is táplálkozik. Ez utóbbi táplálkozási tevékenységével mivel mérete miatt naponta igen jelentős mennyiségű táplálékra van szüksége igen nagy területek növénytakaróját képes tönkretenni, szinte teljesen kipusztítani, megváltoztatva a vidék arculatát és elpusztítva más állatfajok élőhelyét is. Mezőgazdasági területeken európai fogalmak szerint elképzelhetetlen mértékű károkat képes okozni. Családi kötelékekben, matriarchális rend szerint alkotott kisebb-nagyobb csapatokban él, amelyek száraz időszakban a ritka vízlelő helyek környékén akár több százas létszámúak is lehetnek. Párzási időszakban az érett bikák igen agresszívek, egymás közt súlyos harcokat vívnak a párzóképes nőstények csapatának birtoklásáért. Az elefánttehén 22 havi vemhesség után 1, igen ritkán 2 borjút hoz a világra, amelyeket anyjuk, de a csapat többi tagja is igen intenzíven védelmez. Az elefánt vízfüggő, 2-3 naponként innia kell, ezért száraz vidékeken állandóan vándorol. Az elefánt legfejlettebb érzékszerve a szaglás és tapintás,ennél gyengébb de a közhiedelemmel ellentétben nem rossz ! a látása. Az elefánt hallásának tekintettel arra hogy az elefánt maga is igen hangos kisebb a jelentősége, de nem lebecsülendő. Az elefántok a hangos morgáson és trombitáláson kívül az ember számára nem hallható frekvenciákon is kommunikálnak! Az elefánt mozgása-sajátos lábszerkezetéből adódóan igen jellegzetes, ugyanis az elefánt képtelen a vágtázásra, vagy a három lábon való gyorsabb haladásra. Leggyorsabb mozgása a sietősre fogott szapora, térnyerő lépés, akár 30 km/órás tempóban! Az
elefánt trófeája az agyar, amely az elefánt élete végéig folyamatosan
nő, de a vele végzett munka, ásás, stb. következtében folyamatosan kopik
is. (Ráérő tudósok kiszámították, hogy e kopás híján az agyar
akár 6 m hosszúra is megnőhetne!!) Az elefánt élettartama 60-80 év is lehet, természetes állati ellensége nincs, bár az oroszlánok esetenként zsákmányolnak az anyai felügyelet és védelem alól kikerült fiatal borjakat. Az elefánt Namibiában védett, de a CITES kontingens erejéig különleges engedéllyel, meghatározott területeken korlátozottan vadászható. Természetes namibiai előfordulását a kis ábra mutatja. Vegyes korcsoportú elefántcsapat egy vízlyuknál.
|