AFRIKA KAPUJÁBAN

Álmos dünnyögés , halk mozgolódás a félhomályban,diszkrét lámpák gyulladnak, óranézegetés… Az Air Namibia “Etosha” névre keresztelt 747 Jumbo gépén ébredezik a Silver Class… Hat óra lehet,az ablakokon a horizont bíborszín csíkjának halvány derengése szűrődik be… A tompa zúgást már megszoktad,már úgy érzed itt születtél a fedélzeten.… Aztán kékes villódzásba kezdenek a monitorok, hosszú ideje ez az egyetlen érdekes történés.

Altitude
Ground Speed
Outside Temperatur
Distance from Departure:
Time since Departure
ControlPoint
11.200 m
870 km/h
- 49 C
6.950 km
8 : 30
Huambo

Amikor ezt látod, már közel vagy… rég elhagytad a Földközi tengert,a Szaharát és a kongói őserdőket. Angola közepe táján járhatunk,valamivel túl Luandán.  Egy jó óra van már csak hátra és kinyújthatod a lábad, járhatsz–kelhetsz.… Közeledik a rágyújtás rég várt pillanata is… Aztán felgyulladnak a fények, megélénkül a mozgás. Türelmes várakozók a Lavatoryk előtt, udvarias mosolyok…   Két kimért mosolyú, barna stewardess birkózik a csodásan kiszámított méretű guruló szekrénykével: jön a reggeli… “… or Egg ?” – kapom el a kérdés végét. Legyen a tojás, tökmindegy… Ezek a dobozos fedélzeti kaják nem magyar gyomornak valók… Társaim — látva, hogy én a tojást választottam — is arra  böknek rá… Öten vagyunk itt magyarok, négy társam “elsőbálos” légiutas, de már óvatosan kezdik élvezni a mélyvizet…  Ifjú magyar vadászok, úton Afrikába! Egyikük kinyitja a “főétel” dobozát, aztán meglátja benne a sárgásfehér, omlettnek nevezett, gőzölgő masszát, tanácstalanul megkérdezi — a kis fűszeres-tasakokra pillantva : “Mit tegyek rá…?” Mordulás : “ A fedelét, mert nagyon jön a szaga!!” Egy darabig csak az evés-ivás neszei, meg a találgatás hallatszik, hogy melyik apró kis dobozkában milyen kaja lehet… A gép ablakain már vakítóan tűz be a nap, az ügyesebbek befejezték a reggelit és most türelmetlenül várják, hogy valamelyik ablakon keresztül pillantást vethessenek Afrika földjére… A szemem sarkából még látom, amint egyikük lapos körülnézés után egy gyors mozdulattal a zsebébe süllyeszti az emblémával díszített evőeszközöket, udvariasan vigyorog, amíg a személyzet elviszi a reggeli romjait… Aztán irány az ablak! Felhők itt már nincsenek, de 10 km magasból a szürkés-vörös “anyaföld” szinte egybemosódik a végtelen bozóttal, csak itt-ott szakítja meg egy-egy “Kraal” világosabb, kör alakúra kitaposott foltja, vagy az innen is jól látható zsinóregyenes utak vonalai, esetleg egy szeszélyesen kanyargó “Rivier”, kiszáradt folyómeder… Mégis mindannyian  izgatottan mutogatnak lefelé, hiszen az ott lenn, már Afrika…!

Megértem izgatottságukat, a sokáig dédelgetett álommal való első találkozás izgalmát… Egy hónapja ismerjük egymást — az előkészítő megbeszélések alkalmával találkoztunk kétszer  — de máris szimpatikussá tette őket az a lelkesedés, ahogy egy csapásra mindent tudni akartak… Hiába hallották a legfontosabbakat többször is, az indulás óta folyamatosan új meg új kérdéseket tesznek fel, szinte már az odaúton át akarják élni az egész kalandot. Nem tudják igazán elképzelni mi várja őket, ezért már most előre bizserget mindenkit a leszállás utáni első találkozás. Én pontosan tudom, de a bizsergést én is érzem, mint minden alkalommal. Ez bennünk marad, talán örökre… Az ablakon át ismerős táj, a Khomas-hegyek vonulata látszik, folyamatosan ereszkedik a gép : “Leülni,becsatolni !”  Éles fordulóban suhan mellettünk a hegyoldal bozótja, és - nincs mese! - vége a hosszú repülőútnak, itt vagyunk…! Lágy földetérés, szokásos taps a pilótáknak és már a földön gurulva feltűnik az ablakban a Hosea Kutako főépülete… Megérkeztünk! WELCOME IN NAMIBIA!!

Kedves Vadászbarátaim !

Amikor 1990. őszén egy véletlen szerencse folytán - és jelentős baráti segítséggel - először eljutottam Namibiába, az országon még látszottak a polgárháború nyomai. Namibia - de az egész Kalahári-térség is - azóta igen jelentős átalakuláson ment át. Egy valami azonban nem változott: a végtelen térségek szabadsága, a hihetetlen kiterjedésű bozótvadon, a “Bush”, a félelmetesen vad hegyvonulatok, a zord Namib-sivatag homoktengere, az Okavango mocsarai, mind-mind ugyanúgy hordozzák Afrika különleges hangulatát. Azóta sok honfitársunk jutott el ebbe a térségbe - elsősorban vadászként, mert az afrikai országok közül több okból Namibia az, ahol az utóbbi években vadásztársaink többsége első afrikai élményeit szerezte...

Azoknak, akik titkos terveik között dédelgetik az álmot, sokat segíthet a döntésben, a felkészülésben, de még inkább az afrikai vadászat során a hasznos információ, a tapasztalatok átadása. Most a Vadászati Információs Portál Afrika rovatában lehetőség adódott arra, hogy mint hivatásos vadász megosszak veletek 15 évi személyes vadászati, vadászkísérői tapasztalataimból egy kisebb csokrot és néhány vonatkozásban közelebb hozzuk az érdeklődő  magyar vadászokhoz a Kalahári-térséget, ezen belül Namibiát, Afrika legszélesebbre tárt kapuját...

Fogadjátok az Afrika rovatban elsőként Namibiát olyan szeretettel, amilyennel én azt Nektek bemutatni próbálom....

Vadászbarátsággal  :     Kondor Imre


Namíbia általános jellemzői
Namíbia élővilága
Namíbiai kisemlősök
Vadászható vadfajok
A vadászat
Tudnivalók
Tippek